Te hívtál életre, s azóta félsz tőled, hogy ami vagy csak Illúzió, s az mégis Te vagy. Megvédlek magadtól, ez a törvény, amit szabtak.
Nem tudom, hogyan kezdjem, s mit kezdjek; hogyan halásszam össze a padlón, kanapén csilláron lógó ezernyi gondolatfoszlányt, a teljes énedet, a részleteket veled. Felolvashatnád nekem a falakra függesztett cetliket, hogy értselek!
Úgy érzed, sorsod hiábavaló próbálkozás, fejjel a falnak való nekifutás, melyhez még a hited is meg kell tartanod? Ez az egyetlen világ, s ebben kell itt lenni, legtovább.
